Kaptam Mamától egy könyvet arra az alkalomra, hogy megszületett első dédunokája, a fiam. 20 éve már. Anyámmal küldte az ajándékot, néhány egy évesekre való babaholmi társaságában – azzal indokolta a túlméretes darabokat, hogy semmiképp nem akart olyat venni, amit hamar kinő a baba és kárba vész. Az életét végig kísérte a spórolás és a praktikum. Küldött még levendulás babafürdetőt és nekem egy díszdobozos parfümöt.
Ő maga nem akart bejönni a városba, elég volt neki, ha néha beszélünk telefonon. Úgy hittem. A dédunokát is csak akkor látta, amikor anyáméknál jártunk és ő éppen ott volt.
A könyv négyzetalakú, fehér alapon piros keménytáblás alkotás volt, és a 365 idézet Édesanyáknak címet viselte. Nekem kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy belelapozzak, eleinte ide-oda dobálódott a lakásban, majd betettem éjjeliszekrényem legalsó fiókjába.
Comments